Ugrás a tartalomhoz

Pudgalaváda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A pudgalaváda (szanszkrit; kínai: 補特伽羅論者, pinjin: Bǔtèjiāluō Lùnzhě) a korai buddhista iskolák közé tartozott. I.e. 280 körül vált külön a sthavira nikája vonaltól. A pudgalaváda csoportjába sorolják a vátszíputríja nikája és a szammitíja nikája iskolákat.

Pudgala azaz "személy"

[szerkesztés]

A pudgalaváda követői azt vallották, hogy a nincs ugyan átman (lélek), viszont létezik a pudgala azaz "személy", sem ugyanaz sem különböző a szkandáktól. A "személyen" keresztül magyarázták a karmát, újraszületést és a nirvánát. Más iskolák általában azt vallják, hogy a "személy" csak egy címke, tehát névleges valóság.

A pudhala elmélet bírálata

[szerkesztés]

A pudgalaváda követőinek nézőpontját hevesen bírálták a théravāda (a théraváda támadása a pudgala ellen megtalálható a Kathá-vatthu című szövegben), a szarvásztiváda és a madhjamaka irányzatok. Peter Harvey egyetért a bírálatokkal, ugyanis a páli kánonban nem található a személyhez hasonló koncepció.[1]

Kapcsolat a szammitíja iskolával

[szerkesztés]

A pudgalaváda iskolák közül az egyik legelismertebb a szammitíja iskola volt. Étienne Lamotte Hszüan-cang kínai utazó írásait kutatva úgy találta, hogy a szammitíja iskola lehetett a legnépszerűbb nem-mahájána iskola Indiában, majdnem kétszer akkora mint a sorban mögötte álló.[2] Később az arányokat túlzónak találta és lecsökkentette.[3] Az iskola hosszú időn át jelen volt Indiában, de a Buddhizmus hanyatlásnak indult és ez az iskola sem maradt életben.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Peter Harvey, The Selfless Mind. Curzon Press, 1995, pages 34-38.
  2. Lamotte, Etienne. History of Indian Buddhism. 1988. pg 539-544
  3. Cousins, L. S. "Person and the Self." in: Williams, Paul (ed.), Buddhism: Critical Concepts in Religious Studies, Vol. 2, 2005; pgs 84-101

Hivatkozások

[szerkesztés]
  • Priestley, Leonard (1999). Pudgalavāda Buddhism: The Reality of the Indeterminate Self. Toronto: Centre for South Asian Studies, University of Toronto.
  • Thích, Thiện Châu (1984) The Literature of the Pudgalavādins, Journal of the International Association of Buddhist Studies 7 (1), 7-16
  • Thích, Thiện Châu (1987) Les réponses des Pudgalavādin aux critiques des écoles bouddhiques, Journal of the International Association of Buddhist Studies 10 (1), 33-54
  • Thích, Thiện Châu, Boin-Webb, Sara (1999). The literature of the Personalists of early Buddhism, Delhi: Motilal Banarsidass
  • Internet Encyclopedia of Philosophy article on 'Pudgalavāda'