Ugrás a tartalomhoz

Raszputyin (film, 2011)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raszputyin
(Raspoutine)
2011-es orosz televíziós film
Rendező
  • Josée Dayan
  • Irakli Kvirikadze
Műfaj
Forgatókönyvíró
  • Philippe Besson
  • Pierre Aknine
  • Irakli Kvirikadze
Főszerepben
  • Gérard Depardieu
  • Fanny Ardant
  • Vlagyimir Maskov
  • Filipp Jankovszkij
  • Anna Mikhalkova
  • Danyila Kozlovszkij
  • Kszenyija Rappoport
  • Konsztantyin Habenszkij
  • Julija Sznyigir
  • Leonid Mozgovoy
OperatőrEnnio Guarnieri
VágóEnnio Guarnieri
Gyártás
Gyártó
  • Vszerosszijszkaja Gaszudarsztvennaja Tyelevizionnaja i Radiovescsatelnaja Kompanija (VGTRK)
  • B-Tween
Ország Oroszország
Nyelvorosz
Forgatási helyszín
Játékidő87 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
  • Walt Disney Studios Sony Pictures Releasing (WDSSPR)
  • ARTE TV
  • France Télévisions
  • VGTRK
Bemutató
  • francia 2011. dec. 25.
  • német 2013. jan. 28.
  • orosz 2013. jún. 29.
További információk
SablonWikidataSegítség

Raszputyin (eredeti francia címe Raspoutine) egy 2011-ben bemutatott francia–orosz történelmi tévédráma Josée Dayan és Irakli Kvirikadze rendezésében, Gérard Depardieu címszereplésével. A történet központi figurája Grigorij Raszputyin, szibériai szerzetes és látnok, aki képes enyhíteni a hemofíliában szenvedő Alekszej cárevics szenvedését, ezt kihasználva befolyása alá vonja a gyermekét féltő cárnét. Erkölcstelen életmódja és a nagyhatalmi politikába való nyílt beavatkozása azonban vesztét okozza.

Cselekmény

[szerkesztés]

A bevezető a cári család 1918-as kivégzésével kezdődik. A csekista Jurovszkij, a kivégzés irányítója kifosztja a halottakat, de a cárné nyakában talált függőt, Raszputyin fényképével megvetően visszadobja a holttestre.

1904: megszületik II. Miklós cár és Alexandra cárné első fiúgyermeke, a várva várt trónörökös, Alekszej cárevics. Az orvosok megállapítják, hogy a csecsemő öröklött vérzékenységben szenved, amely nem gyógyítható. Szibériában feltűnik Grigorij Raszputyin vándor prédikátor („sztarec”), akit az ortodox egyház vizsgálat alá von, mert a tiltott szekta, a hlisztek eretnek nézeteit terjeszti. Bizonyíték hiányában útjára elengedik. 1909-ben a sztarec Szentpétervárra érkezik, ahol látomásaival és csodatévő lélekgyógyító képességével híveket gyűjt maga köré, bejut a legfelső arisztokrata körökbe.

1909-ben a cárevics kisebb balesetet szenved, szervezetében belső vérzések keletkeznek, életveszélybe kerül. A cárné udvarhölgye, Anna Virubova, Raszputyin rajongója a palotába hozza a csodatévő sztarecet, aki pszichés ráhatással megnyugtatja a kisfiút, enyhíti fájdalmait, helyreállítja egészségét. Ettől kezdve Raszputyin a cárné feltétlen bizalmát élvezi. Beköltözik a cári palotába. Erkölcstelen, kicsapongó életmódjával azonban nem hagy fel. Hencegése a cárnéhoz fűződő intim kapcsolatáról súlyosan megbotránkoztatja az udvaroncokat és politikusokat.

Az első világháború küszöbén Raszputyin igyekszik lebeszélni Miklós cárt a hadba lépésről, de sikertelenül. Súlyos vereségek után a hadsereg vezetését maga a cár veszi át, de katonai tanácsokat feleségétől kér, aki Raszputyin befolyása alatt áll. A háborútól szenvedő orosz nép is a sátán ügynökének kezdi tekinteni Raszputyint, aki a német származású cárnén keresztül irányítja férjét, a cár atyuskát. A nagy hatalmú és gazdag Zinaida Juszupova hercegnő megpróbálja meggyőzni a cárnét, hogy űzze el Raszputyint, mert a sztareccel való bizalmas barátsága súlyosan károsítja a cári család reputációját, és végső fokon az egész monarchia jövőjét veszélyezteti. Raszputyin azonban többször is meggyógyítja a beteg cárevicset, és értésére adja a cárnénak, hogy a fiú életének egyetlen biztosítéka az ő jelenléte. A cárné megvédi Raszputyint és elutasítja a hercegnő követelését.

Zinaida Juszupova hercegnő úgy látja, neki magának kell cselekednie. Rábeszéli fiát, Feliksz Juszupov herceget, a cár unokahúgának, Irina Juszupova hercegnőnek férjét, hogy ölesse meg Raszputyint, a cárné rossz szellemét. Feliksz szövetségesre talál jóbarátjában, Dmitrij Pavlovics nagyhercegben. Tervüket aktívan támogatja a szentpétervári brit nagykövet, Sir George Buchanan és Oswald Rayner brit titkosügynök, akik szerint Alexandra cárné (született Hesseni Alix hercegnő) a német császár kémje, aki Raszputyin befolyása alatt rá akarja venni Miklós cárt, hogy lépjen ki a németek elleni háborúból. Mivel a Brit Birodalom mindenáron bent akarja tartani a háborúban az Orosz Birodalmat, a brit diplomaták segítik a Raszputyin elleni összeesküvést. A végrehajtásban részt vesz Puriskevics radikális monarchista képviselő is, a cár feltétlen híve. Az összeesküvők felháborodását növeli, hogy Raszputyin maga jelöli ki az új miniszterelnököt, Borisz Stürmert, a cárné engedelmes hívét.

A féktelen természetű Raszputyin el akarja csábítani a homoszexuális Juszupov herceget és szép feleségét, Irina hercegnőt is, édes hármasban. Juszupov erre építi tervét: Irinát biztonságba helyezi, de az ő nevében szeánszra hívja palotájába a sztarecet. Raszputyin jó érzékkel sejti, hogy viselkedése miatt előbb-utóbb megölik. A cárnénak fenyegető próféciát küld, hogy ha őt meggyilkolják, akkor egész Oroszország vértengerbe fullad és a cári családot saját népe fogja lemészárolni. A Juszupov-palotában Raszputyint először megpróbálják ciánnal megmérgezni, de a méreg nem hat szervezetére. Több pisztolygolyót eresztenek bele, de így is majdnem elmenekül, végül szitává lövik és vaslánccal agyonverik. Hulláját a jeges folyóba dobják. A film vége felidézi Raszputyin jóslatát a cári család hamarosan bekövetkező pusztulásáról.

Szereposztás

[szerkesztés]
Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron, 2013)[2]
Grigorij Raszputyin Gérard Depardieu Helyey László
Alekszandra Fjodorovna cárné Fanny Ardant Kovács Nóra
II. Miklós cár Vlagyimir Maskov Anger Zsolt
Anna Virubova udvarhölgy Anna Mihalkova Orosz Anna
Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg, hadsereg-főparancsnok Alekszandr Rjazancev N/A
Feliksz Juszupov herceg Filippp Jankovszkij Széles Tamás
Irina Juszupova hercegné, Feliksz felesége Natalja Svec N/A
Zinaida Juszupova hercegnő, Feliksz anyja Irina Alfjorova N/A
Dmitrij Pavlovics nagyherceg, Feliksz jóbarátja Danyila Kozlovszkij N/A
Vlagyimir Puriskevics képviselő Igor Szergejev N/A
Oswald Rayner(wd) brit titkosügynök Jurij Kolokoljnyikov N/A
George Buchanan(wd) brit nagykövet Ernszt Romanov(wd) N/A
Aron Szimanovics(wd), Raszputyin titkára Konsztantyin Habenszkij N/A
Borisz Stürmer miniszterelnök Szergej Zamorjev N/A
Marija Fjodorovna özvegy anyacárné Tamara Kolesznyikova N/A
Dr. Eugene Botkin(wd), a cári család orvosa Pjotr Gavriljuk N/A

Gyártás, fogadtatás

[szerkesztés]

A film forgatása egybeesett Gérard Depardieu adóelkerülési célú országváltásával. Az Oroszországba átköltöző francia hírességet maga Vlagyimir Putyin, akkori orosz miniszterelnök fogadta. A készülő film címszerepét Depardieu kapta meg, aki a forgatókönyvet is átdolgoztatta a Putyintól kapott útmutatások szerint.[3] A színész a miniszterelnök jóváhagyásával irányította a forgatást, saját személyét állítva a középpontba. Putyin „az orosz kultúrához való jelentős hozzájárulásnak” nevezte Depardieu alakítását. Az orosz kulturális sajtó azonban, amely ambivalensen viszonyult az orosz állampolgárrá vált francia sztárral kapcsolatban, gúnyos kritikával illette a Raszputyin-filmet és Depardieu színészi játékát is, az alkatától teljesen idegen szerepben.[4][5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Raszputyin (Raspoutine, 2011) 1. szinkron (2013). Mafilm Audio Kft., megrendelő MTVA/Duna TV. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. Путин внес поправки в сценарий фильма о Распутине с Жераром Депардье (magyarul: Putyin miniszterelnök Depardieu-vel közösen módosította a Raszputyin-film forgatókönyvét) (orosz nyelven). polit.ru, 2011. április 19. [2023. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. Raspoutine de Gérard Depardieu critiqué en Russie (francia nyelven). Lapresse.ca, 2013. november 8. [2023. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. Инга Домбровская / Inga Dombrovszkaja: Распутин, Путин и Депардье (magyarul: Raszputyin, Putyin és Depardieu) (orosz nyelven). rfi.fr/ru, 2011. december 23. [2023. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információ

[szerkesztés]