A Rot-Weiß Bismarck csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1954-től a Schalke 04 korosztályos csapataiban szerepelt. 1961-ben mutatkozott be az első csapatban. 1965 és 1968 között a Borussia Dortmund labdarúgója volt, ahol bajnoki ezüstérmet és KEK-győzelmet szerzett a csapattal. 1968-ban visszatért a Schalkéhoz. 1969 és 1972 között az együttes csapatkapitánya volt. Tagja volt az 1971–72-es bajnoki ezüstérmes és 1972-es nyugatnémet kupagyőztes csapatnak. 1971. tavaszán bundabotrányba keveredett több csapattársával. 1972-ben örökre eltiltották a játéktól.[1] Eltiltása alatt 1972–73-ban a francia RC Strasbourg csapatában szerepelt. Majd visszatért a Schalkéhoz, ahol 1974-től újra játszott, miután eltiltását megszüntették. 1976 itt vonult vissza az aktív labdarúgástól.
1964 és 1966 között kétszer szerepelt az NSZK U21-es válogatottjában. 1963 és 1971 között 26 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és három gólt szerzett. Tagja volt 1970-es világbajnoki bronzérmes csapatnak.[2]