Ugrás a tartalomhoz

Rhynchosauria

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rhynchosauria
Evolúciós időszak: középső triász
A Hyperodapedon rekonstrukciója
A Hyperodapedon rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Diapsida
Alosztályág: Archosauromorpha
Rend: Rhynchosauria
Osborn, 1903
Család: Rhynchosauridae
Huxley, 1859
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rhynchosauria témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rhynchosauria témájú kategóriát.

A Rhynchosauria az archosaurusok rokonságába tartozó, szokatlan diapsida hüllők egy csoportja, melynek tagjai a középső triász időszakban éltek. Elterjedt növényevők voltak, fosszilis maradványaikat Anglia, Észak-Amerika, Brazília, India, valamint Kelet- és Dél-Afrika területén is felfedezték (egyes lelőhelyeken a megtalált fajok 40–60%-át tették ki).

Anatómia

[szerkesztés]
A Rhynchosaurus articeps koponyája

A rhynchosaurusok zömök testtel, rövid lábakkal és egy erőteljes állcsonttal rendelkeztek, mely a felső és az alsó részén egy-egy fogat tartalmazott. A premaxilla fogatlan volt, és egy kifelé és lefelé terjeszkedő, kampós „csőrt” formázott. A fogak az állcsont hátsó részén levő csontlemezeken rögzültek, az előrébb elhelyezkedő kopott fogakat hátulról újak váltották fel. Korai kezdetleges képviselőik, például a Dél-Afrika kora triász időszaki rétegeiből származó Mesosuchus és Howesia testfelépítése jóval gyíkszerűbb volt, a koponyájuk pedig hasonlított a korai diapsida Younginiáéra, eltekintve a csőrtől és néhány egyéb jellegzetességtől.

Az Indiában talált késő triász kori Paradapedon

A későbbi, jóval fejlettebb nemek koponyája rövidebbé, szélesebbé és háromszögletűbbé vált. a legfejlettebbeknél például a Hyperodapedonnál (= Scaphonyx) pedig inkább a szélessége növekedett, mint a hossza, és egy mély pofarész tartozott hozzá. Az állkapocs szintén mély volt, és mikor a száj bezárult, erősen összeszorult a maxillával (a felső állcsonttal), ahhoz hasonlóan, ahogy egy zsebkés pengéje behajlik a nyélbe. Ez az ollószerű működés lehetővé tette a rhynchosaurusok számára a növényzet darabolását. A fogaik idővel egyre szélesebbé váltak, majd végül eltűntek. A felső koponyanyílásuk egyre nagyobbra tágult, hogy helyet biztosítson a megnagyobbodott állkapocs izmok számára. A hátsó lábaik erőteljes karmokkal voltak ellátva, melyek a gyökerek és gumók kiásására szolgálhattak. A fejlődésük során a testük mérete is növekedett, a legnagyobb képviselőik elérték a 2,5 méteres hosszúságot. A kor sok más állatához hasonlóan világszerte elterjedtek, megtalálhatóak voltak az egész Pangea területén. A késő triász időszak karni korszakának végén hirtelen kihaltak, feltehetően éhen pusztultak a Dicrodium növények eltűnése miatt.

Rendszertan

[szerkesztés]

A rhynchosaurusokat eredetileg a csontvázuk anatómiája és a fogazatuk felszínes hasonlósága alapján egy csoportba sorolták be a Sphenodontidae családdal a Lepidosauria öregrenden belül. Később azonban felismerték, hogy a csontvázuk jellegzetességei jóval kezdetlegesebbek és a fogazatuknál is eltérés tapasztalható. A csoportot ma az archosaurusok ág-alapú kládjaként tartják számon.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhynchosaur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Vertebrate Paleontology, 2nd edition, Blackwell Science Ltd. (2000) 
  • Vertebrate Paleontology and Evolution. W.H. Freeman & Co. (1988) 
  • (1998) „The Early Triassic rhynchosaur Mesosuchus browni and the interrelationships of basal archosauromorph reptiles”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London: Biological Sciences 353, 501-541. o. 
  • Robert L. Carroll. Paläontologie und Evolution der Wirbeltiere. Stuttgart: Thieme (1993). ISBN 3-13774-401-6 
  • Martin Sander. Reptilien. Stuttgart: Enke (1994). ISBN 3-432-26021-0 

Külső hivatkozások

[szerkesztés]