Siegfried Wilhelm Dehn
| Siegfried Wilhelm Dehn | |
 | |
| Siegfried Wilhelm Dehn (Adolph Menzel festménye) | |
| Született | 1799. február 24.[1][2][3] Altona |
| Elhunyt | 1858. április 12. (59 évesen)[1][2][3][4] Berlin |
| Állampolgársága | Hamburg |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siegfried Wilhelm Dehn témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Siegfried Wilhelm Dehn (Altona, 1799. február 25. – Berlin, 1858. április 12.) német zenetudós.
Élete
[szerkesztés]Gazdag bankár fia volt, erdészjelöltből lett Lipcsében 1819-22-ben jogász, buzgón foglalkozván a zenével is. Több hangszeren játszott, sőt a gordonkán művészileg.
1823-tól svéd követségi hivatalnok volt Berlinben; vagyonát elveszítvén, Bernhard Klein művelte ki alaposan. Giacomo Meyerbeer kieszközölte, hogy 1842-ben Dehn feje lett a porosz királyi könyvtár zenei osztályának, melyet aztán ő rendezett és gyarapított az ország többi könyvtárának kincseivel. Ezután a Gottfried Weber alapította Cäcilia című berlini zenei lapot szerkesztette 1848-ig, írt is bele sokat.
Főműve: Teoretisch-praktische Harmonielehre, 1840. (történeti bevezető része értékes); Analyse dreier Fugen aus Bach's wohltemp. Klavier; Hátrahagyott művét tanítványa, Bernhard Scholtz adta ki átdolgozva; a magyar kormány is kiadatta: Az ellenpont tana cím alatt (1893, fordította Kereszty István). Kiadványa: Sammlungälterer Musik (XVI-XVII. Jahrhundert) 12 füzet. Híres tanítványai: Glinka, Kiel, Rubinstein, Kullak, Heinrich Hoffmann.
Műve magyarul
[szerkesztés]- Az ellenpont tana; átdolg. Scholz Bernát, ford. Kereszty István; Pesti Ny., Budapest, 1893
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ berlini Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X