Szélhajtó küsz

Szélhajtó küsz
A kishal közelről
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Alburninae Nem: Küsz (Alburnus) Rafinesque, 1820 Faj: A. alburnus
Tudományos név
Alburnus alburnus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Abramis alburnus (Linnaeus, 1758) Alborella maxima Fatio, 1882 Alburnis alborella maxima Fatio, 1882 Alburnus acutus Heckel, 1843 Alburnus alborella (non de Filippi, 1844) Alburnus alborella lateristriga Canestrini, 1864 Alburnus alborellus maximus Fatio, 1882 Alburnus alburnus alborella (non De Filippi, 1844) Alburnus alburnus alburnus (Linnaeus, 1758) Alburnus alburnus charusini dagestanicus Petrov, 1926 Alburnus alburnus hohenackeri kumbaschensis Petrov, 1926 Alburnus alburnus macedonicus (non Karaman, 1928) Alburnus alburnus strumicae Karaman, 1955 Alburnus alburnus thessalicus Stephanidis, 1950 Alburnus arquatus Fatio, 1882 Alburnus ausonii Bonaparte, 1845 Alburnus avola Bonaparte, 1846 Alburnus breviceps Heckel & Kner, 1858 Alburnus charusini Herzenstein, 1889 Alburnus fabraei Blanchard, 1866 Alburnus fracchia Bonaparte, 1845 Alburnus fracchia Heckel & Kner, 1858 Alburnus gracilis Bonaparte, 1845 Alburnus linnei Malm, 1877 Alburnus lucidus Heckel, 1843 Alburnus lucidus angustior Walecki, 1863 Alburnus lucidus colobocephala Fatio, 1882 Alburnus lucidus elata Fatio, 1882 Alburnus lucidus elongata Fatio, 1882 Alburnus lucidus ilmenensis (Warpachowski, 1886) Alburnus lucidus lacustris Heckel & Kner, 1858 Alburnus lucidus latior Walecki, 1863 Alburnus lucidus macropterus Kamensky, 1901 Alburnus lucidus oxycephala Fatio, 1882 Alburnus maxima (Fatio, 1882) Alburnus maximus (Fatio, 1882) Alburnus mirandella Blanchard, 1866 Alburnus obtusus Heckel, 1843 Alburnus scoranza (non Bonaparte, 1845) Alburnus scoranza (non Heckel & Kner, 1858) Alburnus scoranzoides Heckel & Kner, 1858 Alburnus striatus Petrov, 1926 Alburnus strigio Bonaparte, 1845 Aspius alborella (non De Filippi, 1844) Aspius alburnoides Selys-longchamps, 1842 Aspius arborella (non Bonaparte, 1841) Aspius ochrodon Fitzinger, 1832 Cyprinus albor (non Scopoli, 1786) Cyprinus alburnus Linnaeus, 1758 Cyprinus lanceolatus (non Bloch & Schneider, 1801) Leuciscus alburnellus (non De Filippi, 1844) Leuciscus alburnus (Linnaeus, 1758) Leuciscus dolabratus Valenciennes, 1844 Leuciscus lucidus ilmenensis Warpachowski, 1886
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szélhajtó küsz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szélhajtó küsz témájú médiaállományokat és Szélhajtó küsz témájú kategóriát.

A szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Köznyelvi elnevezése: sneci, lamni, mecse, ökle, bökle, fűzfahal, huszárkeszeg.

Az Alburnus halnem típusfaja.

Előfordulása

Európában a déli félszigetek kivételével mindenütt honos, folyókban, tavakban egyaránt. Ázsiában az elterjedési területe Dél-Oroszország álló- és lassú folyású vizei, az Urál folyó deltája, a Kuma folyó medencéje és a dagesztáni körzet folyói. Délen a Kaszpi-tenger környékén levő Apseron-félszigeten is megtalálható. Vízfelszíni hal.

Megjelenése

Teste nyúlánk, oldalról lapított, szája felső állású. Háta csillogó kékeszöld, oldala, hasa ezüstösen csillogó, úszói közül a hát- és farokúszó szürke, a többi fehér. Az úszók töve pirosas.

Növekedése

Törpe hal. Az első évben 3-6, a második évben 6-11, a harmadik évben 9-15, a negyedik évben 13-19, az ötödik évben 15–20 centiméter nagyságú. A 25 centiméteres példány már ritka.

Életmódja

Planktont, élőbevonatot, rovarokat, lárvákat fogyaszt.

Szaporodása

Áprilistól júniusig egyedenként változóan több szakaszban ívik. Kövek vagy a parti növényzet közé, csoportokban rakja ikráját a néhány centiméteres vízbe. A 2-3 évig ivarérett nőstény 1000-1500, 1-1,2 milliméter átmérőjű ikrát rak évente.

Gazdasági jelentősége

A nemes ragadozók fontos, kárt nem okozó táplálékhala. Pikkelyeiből gyöngyházfesték készíthető (guanidin-kristály szuszpenzió).

Horgászati jelentősége

Tömeges előfordulása miatt fontos, de nem túl ellenálló csalihal. Csontkukaccal, házi léggyel fogják elsősorban. Fogása nem esik korlátozás alá.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
• Pénzes Bethen-Tölg István: Horgászoknak halainkról Aqua Kiadó
• Állat- és növényhatározó természetjáróknak
• Jolsvay-Steinmann-Szily: A magyar állatvilág szótára
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Alburnus alburnus (Linnaeus, 1758) FishBase
• Kottelat, M., 1997. European freshwater fishes. Biologia 52, Suppl. 5:1-271.
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 325.