Szegélyes vidrapók

Szegélyes vidrapók
Nőstény ivadékaival
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Rend: Pókok (Araneae) Alrend: Főpókok (Araneomorphae) Öregcsalád: Lycosoidea Család: Csodáspókfélék (Pisauridae) Nem: Dolomedes Latreille, 1804 Faj: D. fimbriatus
Tudományos név
Dolomedes fimbriatus (Clerck, 1757)
Szinonimák
Araneus fimbriatus Clerck, 1757 Dolomedes italicus Thorell, 1875
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szegélyes vidrapók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szegélyes vidrapók témájú médiaállományokat és Szegélyes vidrapók témájú kategóriát.

A szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül csodáspókfélék (Pisauridae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A szegélyes vidrapók Eurázsia nagy részén megtalálható. Közép-Európában, így Magyarország egész területén is mindenütt előfordul, de száma fokozatosan fogyatkozik, mivel a háborítatlan vizes élőhelyek száma egyre csökken.

Megjelenése

A szegélyes vidrapók feltűnően nagy termetű vadászpókfaj, fogóhálót nem készít. A nőstény testhosszúsága 15-20 milliméter is lehet, a hím általában feleekkora. Alapszíne világos- vagy sötétbarna, a test két oldalán egy-egy fehér vagy sárgás hosszanti sávval. A potrohon gyakran világosabb, lándzsaszerű folt, valamint párosan elhelyezkedő fehér pontok találhatók. Szemei három sorba rendeződtek: elöl, keresztirányú sorban, 4 kisebb, mögöttük 2 pár nagyobb szeme van, melyek előrekeskenyedő trapézmintát képeznek. Ennek szélessége nagyobb a hosszánál (a vidrapókok ebben különböznek a megjelenésükben hasonló farkaspókféléktől (Lycosidae)).

Életmódja

A szegélyes vidrapók vízpartokon, nedves réteken él. A szegélyes vidrapók a víz felszínén tud szaladni, sőt a víz alá is merülhet. Így ebihalakat vagy apró halakat zsákmányol, melyeket méreganyagával másodpercek alatt megöl.

Szaporodása

A nőstény a petéket egy csomóba rakja le, s a csáprágóinál fogva cipeli magával. Egy hónap után a földfelszíntől körülbelül fél méter magasságra, vízparti növények levelei, szárai közé rögzíti a petecsomót. Addig őrzi, amíg utódai nem önállósulnak. A petékből a kis pókok nyár végén kelnek ki, áttelelnek, s a következő őszre fejlődnek ki teljesen.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Dr. Szerényi Gábor: A szegélyes vidrapók. In: Élet és Tudomány, 2009. március 27., 415. p.
• Clerck, C. 1758 [1757]. [first availability, see p. 106]
• Renner, F. 1987 [see p. 10]
• Platnick, N. I. 2008. The World Spider Catalog, version 9.0. American Museum of Natural History. [1]