Szolyvai járás
| Szolyvai járás | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Rang | ukrajnai járás | ||
| Székhely | Szolyva | ||
| Alapítás éve | 1956 | ||
| Megszűnés éve | 2020 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 54 419 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 80,86 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 673 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szolyvai járás
Pozíció Ukrajna térképén
| |||
 é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 22° 59′ 27″48.549900°N 22.990800°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 22° 59′ 27″48.549900°N 22.990800°E | |||
| Térkép | |||
 | |||
| Szolyvai járás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szolyvai járás témájú médiaállományokat. | |||
A Szolyvai járás egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja északi részén helyezkedett el; északról a Volóci és Ökörmezői, keletről és délről az Ilosvai, nyugatról pedig a Munkácsi és Perecsenyi járással volt atáros.
1953-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Bereg vármegye egyik járásaként.
A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során megszüntették.
Története
[szerkesztés]A járás területéről a neolitikumból és bronzkorból való leletek kerültek felszínre. A honfoglalás idején fontos környék lehetett, amelyet egy itt megtalált halomsír is bizonyít.
A környék első írásos említése 1236-ból való, 1433-ig lényegében folyamatosan királyi birtok volt, ekkor a Perényiékhez került. A Schönborn család 1728-ban jutott a birtokhoz, ahol a 19. században komoly fejlődés volt tapasztalható, új vegyi gyár, fűrésztelep jött létre.
A Szovjetunió időszakában komoly szálloda- és szanatóriumkomplexumok épültek ki a környéken, ahol a gyógyturizmus azóta is jelentős.
Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Bereg vármegye egyik járásaként. A két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor a Beregi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. A második világháború után került Kárpátalja egészével együtt a Szovjetunióhoz, Ukrajnába.
Gazdaság
[szerkesztés]A Szolyvai járás Kárpátalja egyik gazdagabb területének számít. A térségben több ipari vállalkozás (gépgyártás, fafeldolgozás, élelmiszeripar) működik. Innen származik továbbá a legtöbb ásványvíz is, melyek közül a legjelentősebbek: a Poljana Kupilj, a Poljana Kvaszova, a Luzsanszka, Ploszkivszka, Szvaljava és a Neljipinszka.
A gyógyturizmus jelent hatalmas bevételeket a térség számára.
Népesség
[szerkesztés]A térség többségében ukrán lakosságú, de az orosz kisebbség is jellemzi a környéket.
Települések
[szerkesztés](Zárójelben az ukrán név szerepel.)
Város
[szerkesztés]- Szolyva (Свалява)
Községek
[szerkesztés]- Aklos (Уклин)
- Bányfalu (Сусково)
- Beregforrás (Родниківка)
- Bereznek (Березники)
- Csernik (Черник)
- Dombostelek (Плоске)
- Forráshuta (Родникова Гута)
- Galambos (Голубине)
- Hársfalva (Неліпино)
- Havasalja (Тибава)
- Jakuszki (Яківське)
- Kerecke (Керецьки)
- Királyfiszállás (Солочин)
- Kisanna (Ганьковиця)
- Kishídvég (Пасіка)
- Kismártonka (Мала Мартинка)
- Kispálos (Павлово)
- Kopár (Росош)
- Lombos (Лопушанка)
- Malmos (Стройне)
- Pataktanya (Плоский Потік)
- Polena (Поляна)
- Szarvaskút (Оленьово)
- Szászóka (Сасівка)
- Újtövisfalva (Драчино)
- Vocsitelep (Вовчий)
- Zajgó (Дусино)
- Zsilip (Плав'я)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
