TTT
_Fortepan_89111.jpg?lang=hu)
Tiltott, Tűrt, Támogatott (a szavak sorrendje néha változó), azaz a „Három T” a kommunista kultúrpolitika „terméke”. Közismerten működött a Szovjetunióban a támogatás és a tiltás, majd a második világháború után hamarosan a befolyási övezetébe tartozó szocialista országban megjelent. Magyarországon az úgynevezett Három T „kifinomult” változata a köztudatban Aczél György nevéhez kapcsolódik, pedig már az ő fellépése előtt is jól „működött”.[1][2][3][4]
Kialakulása és működése
[szerkesztés]
Már a Rákosi-korszak tudományos és művészeti életére (is) jellemző volt az úgynevezett kézi irányítás. 1948 után betiltottak minden polgári jellegű kulturális szervezetet,[6] folyóiratokat tömegével.[7] A közvetlen politikai irányításnak a művészeti, tudományos területeken intézményes hivatali rendszere is volt.
A képzőművészet és iparművészet területén alkotók számára a „munkaelosztó bizottság” határozta meg, hogy ki milyen megrendelést kapjon, kaphat. A törvény által szigorúan meghatározott zsűrizés kényszere segítette, hogy látszólag a művészeti színvonal megtartása érdekében végzett munka során, leginkább ideológiai kérdéseket szem előtt tartva válogassák ki a műveket. A művészet különböző ágait mint a politikai propaganda eszközét igyekeztek irányítani, felhasználni.
A mű és alkotója elválaszthatatlan, tehát azok a művészek, akik a politikailag nemkívánatos „imperialista” művészeti stílusokhoz kapcsolódó műveket hoztak létre, legyenek azok alkotóművészek (például: képzőművészek, iparművészek, szerzők, írók, költők) vagy előadóművészek (például: énekesek, színészek, zenészek), maguk is nemkívánatosak lettek. Ők kerültek a le nem írt, de a politikai bürokrácia olajozottan működő gépezetében ismert Tiltott kategóriába. Találunk példát arra is, hogy meggyőződéses baloldali alkotókat – ma már nyilvánvaló – progresszív művészeti tevékenységük miatt szigeteltek el (pl. Kassák Lajos).
A politikailag megbízható, a rendszert kritika nélkül kiszolgáló alkotók jelentették az ellenpólust, akik az állami kitüntetések és elismerések mellett, a többség számára elérhetetlen, esetenként rendkívül kiemelkedő anyagi elismerésben részesültek.[8] Ők alkották a Támogatott művészek csoportját, számtalan megrendelést kaptak, alkotásaikat rendszeresen az állampárt mecenatúrájának köszönhetően bemutathatták külföldön, a „nyugati” országokban is.[9] Mint szakértők meghatározták, hogy ki milyen megrendelést kaphat, nyilvánosság elé kerülhet-e művészete.
A két szélső pont között helyezkedtek el a Kádár-rendszer szabadabb légkörében megjelenő Tűrt kategóriába tartozó alkotók.[10] Sokan a Tűrt és Tiltott besorolás között „ingáztak”, természetesen nem saját belátásuk, hanem a hatalom kénye-kedve szerint. Itt az átmenet már megvolt, de ebből a helyzetből a támogatott körbe bekerülni csak kivételes esetben lehetett.
A Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó Színházi és Zenei Főigazgatóság 1959-ben megalapította a hírhedt Táncdal- és Sanzonbizottságot, amely a korabeli könnyűzenei szakma számára meghatározó cenzúra szerepet töltött be.[11]
A Kádár-rendszer fokozatos „felpuhulása” következtében ez a három kategória is szétfoszlani látszott, de gyakorlatilag a rendszerváltásig megmaradt.
1981-ben elkezdődött a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének megalakulása, amitől a hatalom – az ekkori lengyelországi események miatt is – először volt hajlandó a hazai könnyűzenészekkel szakmai párbeszédet folytatni.[12][13][14][15] Az évtized folyamán olyan, a hazai kultúrpolitikától távoli külföldi előadók koncertjei is megrendezésre kerülhettek, mint az Iron Maiden 1984-es,[16] a Depeche Mode 1985-ös,[17] vagy a Queen 1986-os budapesti fellépései.
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Aczélról köztudomású, hogy személyes kapcsolatot tartott a jelentősebb, vagy számára fontosnak ítélt kortárs alkotókkal, tudósokkal, vezető értelmiségiekkel. A fenyegetés és jutalmazás ősi eszközével irányította a kultúra területét.
- ↑ Csatári Bence - A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája doktori disszertáció (ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2007)
- ↑ Sebők János - Rock a vasfüggöny mögött (GM és Társai Kiadó, 2002) ISBN 9771588575006
- ↑ Borbás Barna - Mindörökké kádárizmus / Csepregi, Zalatnay és Korda útja a Fideszig (Válasz Online, 2023.08.25.)
- ↑ Sok húron pendülnek (Almási Péter dokumentumfilmje az 1981-es tatai rocktanácskozásról)
- ↑ (például Európai Iskola, Alliance Française)
- ↑ (például Huszadik Század, Sorsunk 1941-1948, Valóság 1945-1948, Magyarok 1945-1949).
- ↑ Volt időszak, amikor például a Kossuth-díjas művészek nem, vagy csak jelképes mértékben fizettek adót a jövedelmük után. A politikai emlékműveket az általánosan elfogadott díjazásnál lényegesen magasabb összeggel honorálták.
- ↑ A képet árnyalja, hogy a „támogatott” művészek közé esetenként, ha az állampárt érdeke azt kívánta, hogy a nyugati országok felé pozitív képet mutassanak az ország kulturális, ideológiai helyzetéről, bekerültek az egyetemes kultúra értékeit képviselő, valóban progresszív alkotók közül is néhányan.
- ↑ Szabadbölcsészet / Médiatörténet / Cenzúra és manipuláció - ELTE BTK Művészetelmélet és Médiakutatási Intézet
- ↑ Herczeg Márk - A Szellemvasút című számot először elkaszálták, mondván, a szöveg szerint a szellemvasút nem is olyan rossz, mint a mindennapi szocialista Magyarország] (444.hu, 2019.01.20.)
- ↑ Sok húron pendülnek (Almási Péter dokumentumfilmje az 1981-es tatai rocktanácskozásról)
- ↑ Tatai „rocktanácskozás” beatkorszak.hu
- ↑ „Mi a francnak olyan neveket adni együtteseknek, hogy Orgazmus?” – 40 éve volt a tatai rocktanácskozás hvg.hu, 2021. március 23.
- ↑ Negyven éve tartották a tatai rocktanácskozást I. neb.hu, 2021. március 23.
- ↑ Így csapott le negyvenezer watt pörölyével az Iron Maiden Budapesten 1984-ben Múlt-Kor, 2020. október 27.
- ↑ WHERE’S THE REVOLUTION – DEPECHE MODE A „LEGVIDÁMABB BARAKKBAN” Index, 2018. május 16.
Források
[szerkesztés]- Kultúrpolitika – három t-vel..., mnl.gov.hu
További információk
[szerkesztés]- Haraszti Miklós: Civil kurázsitól civil társadalomig Archiválva 2007. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tűrt, Támogatott, Tiltott – A bakelitborítók és a Kádár-rendszer – Kiállítás
- Szőke Annamária: piros – fehér – zöld
- Standeisky Éva: Gúzsba kötve. A kulturális elit és a hatalom; 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Bp., 2005
