Ugrás a tartalomhoz

Taxis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A taxis egyfajta viselkedési reakciót jelent, amikor egyes élőlényekre egy adott irányból érkező hatás valamilyen irányult mozgást vált ki (például valamilyen hatásra mozognak egy adott irányban). A taxis szó eredete ógörög, ahol elrendezést, intézkedést jelentett.

A taxis nem egyenlő a tropizmussal, mely helyzetváltoztató mozgás valamely inger vagy annak hiánya miatt az inger irányában. Főleg növényekre jellemző.[1][2]

A kinézis sem taxis. A kinézis a térbeli orientáció legegyszerűbb formája, amelyben az állat válasza arányos az adott inger erősségével, de független annak térbeli tulajdonságaitól.[3]

Példák

[szerkesztés]

Például az egysejtűek, protozoa a fény irányába mozognak. Itt a közvetlen stimulus a fény, és a mozgás iránya a fény forrása. Ezt a reakciót (mozgást) fototaxisnak hívják, és pozitívnak, mert a fény felé mozog. Ha a stimulussal ellenkező irányú a mozgás, akkor negatív taxisról beszélünk. Ezen kívül még sokféle taxis létezik, és ezeket a taxis szó elé csatolt előtag jelzi. Ilyenek az aerotaxis, anemotaxis, barotaxis, energiataxis, phonotaxis, kemotaxis, galavanotaxis, gravitaxis, hidrotaxis, magnetotaxis, rheotaxis, termotaxis, tigmotaxis stb. Az élőlény érzékszervétől függően megkülönböztethető klinotaxis, tropotaxis és telotaxis.

Ha az éhes béka előtt bizonyos mérettartománynál kisebb tárgyat mozgatunk, a béka taxissal válaszol, vagyis a kis mozgó tárgy felé fordul, majd kicsapva a nyelvét elkapja azt (pl. legyet). A taxis abban bonyolultabb a feltétlen reflexnél, hogy az inger nemcsak kiváltja, hanem folyamatosan irányítja is a magatartást.[forrás?]

Aerotaxis

[szerkesztés]

Az aerotaxis az élőlény reakciója az oxigén koncentrációjára, ez főleg aerob baktériumokra jellemző.[4]

Kemotaxis

[szerkesztés]

A kemotaxis esetén az élőlény egy vegyi anyag hatására reagál mozgással. Például az E. coli baktérium a cukor gradiensre reagál így.[5]

Energiataxis

[szerkesztés]

Energiataxis tapasztalható egyes baktériumoknál, melyek érzékelik a sejt energiaállapotát, és ennek hatására mozognak.[6]

Fototaxis

[szerkesztés]

A fototaxist mutató élőlények a fény hatására mozognak, a fény intenzitásától és iránytól függően. Pozitív fototaxis: amikor a mozgás iránya a fényforrás. Például fototaxist mutatnak a fototropikus organizmusok, melyek így orientálják magukat a fény felé fotoszintézishez; negatív fototaxis: a fény forrásával ellenkező irányú a mozgás.(például ilyen a svábbogár).[7]

Termotaxis

[szerkesztés]

A termotaxist mutató élőlények a hőmérsékleti gradienst követik mozgásaikban.[8] Ezt a képességet arra használják, hogy elérjék a talajban az optimális szintet.[9][10] Például: penészspórák.

Gravitaxis

[szerkesztés]

Más néven geotaxisnak is hívják. Itt a mozgást a gravitáció érzékelése okozza. Például a királyrák lárvája a pozitív fototaxis és a negatív gravitaxis kombinációját használja.[11][12]

Rheotaxis

[szerkesztés]

A rheotaxis a folyadékok áramlására adott válaszviselkedés. Pozitív rheotaxist mutatnak halak, melyek az áramlással szembefordulnak, és ezzel megtarthatják helyzetüket. Más halak a negatív rheotaxis szerint mozognak, és így el tudnak kerülni számukra nemkívánatos áramlatokat.

Magnetotaxis

[szerkesztés]

A magnetotaxis a mágneses mező által kiváltott mozgás a mágneses mező irányába. Ennek ellenére a fogalmat egy bizonyos baktériumra alkalmazzák, mely mágnest tartalmaz, és forgómozgást végez a mágneses tér hatására. Pontosabb leírása: mágneses baktérium.[13]

Galvanotaxis / elektrotaxis

[szerkesztés]

A galvanotaxis vagy elektrotaxis irányított mozgás az elektromos tér hatására.

Phonotaxis

[szerkesztés]

Organizmusok hang hatására történő mozgása.

Élőlényeknek a fény polarizációja által irányított mozgása (például bögöly, kérészek).

Tigmotaxis

[szerkesztés]

Tigmotaxis esetén az organizmus közvetlenül érzékeli a fizikai kontaktust vagy a környezet fizikai változását/hiányát (pl. a patkányok előnyben részesítik a csatornák széle melletti úszást).

Klinotaxis

[szerkesztés]

Klinotaxis olyan organizmusoknál tapasztalható, melyeknek vannak érzékelő sejtjeik, de ezek nem párosan fejlődtek ki. Az organizmus érzékeli a stimulusokat, és összehasonlítja a stimulus erősségét. Ha úgy érzékeli, hogy kiegyenlített a hatás, akkor egyenes irányba halad tovább. (Például: lepke lárvái).

Tropotaxis

[szerkesztés]

A tropotaxist páros érzékelővel rendelkező organizmusok mutatják. A páros érzékelőszervekkel el tudják dönteni, hogy mely irányba folytassák a mozgást (például haltetvek, szürke pillangó).

Telotaxis

[szerkesztés]

A telotaxishoz szintén páros érzékelő szerv szükséges. A mozgást az befolyásolja, mely oldalon erősebb a hatás. (pl. a méhek élelem keresésekor elhagyják a kaptárt, és a nap, valamint a virágtól jövő stimulusokat hasonlítják össze, és ez alapján döntenek az irányról).

Mnemotaxis

[szerkesztés]

Ez az emlékezeti válasza az organizmusnak. A hazataláláshoz a korábban memorizált stimulust használják fel.

A haptotaxis jelensége a sejtek irányított mozgása vagy térbeli növekedésük részjelensége, melyet a vándorlás/növekedés felszínén elhelyezkedő adhéziós molekulák vagy egyéb kötött kemoattraktánsok változó gradiense irányít.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Kendeigh, S. C: Animal Ecology. (hely nélkül): Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J. 1961.  
  • Dusenbery, David B: ). Sensory Ecology. (hely nélkül): W.H. Freeman, New York. 1992.  
  • Dusenbery, David B: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. (hely nélkül): Harvard University Press, Cambridge, Mass. 2009. ISBN 978-0-674-03116-6  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kendeigh, S. C.. Animal Ecology. Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J., 468 pp. o. (1961) 
  2. Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, Ch. 14. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.
  3. Archivált másolat. [2011. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
  4. szerk.: Martin, E.A.: Macmillan Dictionary of Life Sciences, 2nd, Macmillan Press, 362. o. (1983). ISBN 0-333-34867-2 
  5. Blass, E.M.szerk.: Dobbing, J: Opioids, sweets and a mechanism for positive affect: Broad motivational implications, Sweetness. Springer-Verlag, 115–124. o. (1987). ISBN 0-387-17045-6 
  6. Schweinitzer T, Josenhans C. Bacterial energy taxis: a global strategy?[halott link] Arch Microbiol. 2010 Jul;192(7):507-20.
  7. Menzel, Randolf.szerk.: H. Autrum (editor): Spectral Sensitivity and Color Vision in Invertebrates, Comparative Physiology and Evolution of Vision in Invertebrates- A: Invertebrate Photoreceptors, Handbook of Sensory Physiology. New York: Springer-Verlag, 503–580. See section D: Wavelength-Specific Behavior and Color Vision. o. (1979). ISBN 3-540-08837-7 
  8. Dusenbery, David B. (1992). Sensory Ecology, p.114. W.H. Freeman, New York. ISBN 0-7167-2333-6.
  9. Dusenbery, D.B. Behavioral Ecology and Sociobiology, 22:219-223 (1988). Avoided temperature leads to the surface:…
  10. Dusenbery, D.B. Biological Cybernetics, 60:431-437 (1989). A simple animal can use a complex stimulus pattern to find a location.
  11. C. F. Adams & A. J. Paul (1999). „Phototaxis and geotaxis of light-adapted zoeae of the golden king crab Lithodes aequispinus (Anomura: Lithodidae) in the laboratory”. Journal of Crustacean Biology 19 (1), 106–110. o. DOI:10.2307/1549552. JSTOR 1549552. 
  12. T. Fenchel & B. J. Finlay (1984. május 1.). „Geotaxis in the ciliated protozoon Loxodes”. Journal of Experimental Biology 110 (1), 110–133. o. 
  13. Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, pp.164-167. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.