Ugrás a tartalomhoz

Tiotropium

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiotropium
IUPAC-név
(1α,2β,4β,7β)-
7-[(hidroxidi-2-tienilacetil)oxi]-9,9-dimetil-
3-oxa-9-azoniatriciklo[3.3.1.02,4]nonán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 186691-13-4
PubChem 131950
DrugBank DB01409
ATC kód R03BB04
Gyógyszer szabadnév tiotropium bromide
SMILES
[Br-].O=C(OC1C[C@H]2 [C@@H]3O[C@@H]3[C@@H](C1)[N+]2(C)C)C(O)(c1cccs1)c1cccs1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C19H22NO4S2+
Moláris tömeg 472,42 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság 19,5% (inhaláció)
Metabolizmus máj 25%
(CYP2D6, CYP3A4 enzimek)
Biológiai
felezési idő
5–6 nap
Kiválasztás vese
Terápiás előírások
Terhességi kategória Rx-only
S4 (AU)
POM (UK)
Alkalmazás inhaláció (orális)

A tiotropium akirális, kvaterner ammóniumvegyület, hosszú hatástartamú, szelektív muszkarin-receptor antagonista – a klinikai terminológia szerint antikolinerg hatású gyógyszer. Gyógyászatban a brómsóját használják. Vízben kevéssé oldódik, ezért száraz porként, belélegeztetéssel kell a szervezetbe juttatni. Az inhalációs kezelés során alkalmazott dózis nagyobb része a tápcsatornába kerül és csak kisebb hányada jut el a célszervbe, vagyis a tüdőbe.

Hatásmechanizmus

[szerkesztés]

A hörgőfali simaizomzatban található muszkarin receptorokhoz kötődve gátolja a paraszimpatikus idegvégződésekből felszabaduló acetilkolin kolinerg (bronchoconstrictiv) hatását. Hasonló affinitással kötődik a légutakban található M1-M5 muszkarin-receptorokhoz, és az M3-receptorok kompetitív és reverzíbilis gátlásával a hörgőfali simaizomzat ellazulását eredményezi. A hatás erőssége arányos az alkalmazott dózis nagyságával és időtartama meghaladta a 24 órát. A hosszú hatástartam oka minden bizonnyal az, hogy rendkívül lassan disszociál az M3-receptorokról, ezért disszociációs felezési ideje számottevően hosszabb az ipratropiuménál. Lévén N-kvaterner vegyület, az inhalációban antikolinerg hatása csak lokálisan érvényesül (szelektíven, a hörgőrendszerben); terápiás tartománya elegendően széles és csak nagyobb adagban fejthet ki szisztémás antikolinerg hatást. A jelentkező hörgőtágulat elsősorban a lokális (légúti) és nem a szisztémás hatás következménye. Az M2-receptorokról hamarabb disszociál, mint az M3-receptorokról. Az in vitro funkcionális vizsgálatok eredményei alapján (reakciókinetikai törvényszerűségek által meghatározott) a receptorok M3-altípusához szelektívebben kötődik, mint az M2-altípushoz. Számottevő hatáserőssége és receptorokról történő disszociációjának lassúsága folytán jelentős mértékű és hosszan tartó hörgőtágító hatást fejt ki COPD-ban szenvedő betegekben.

Mellékhatások

[szerkesztés]

Káros főként antimuszkarinos mellékhatások: szájszárazság és/vagy a torok-irritáció. Ritkán (a kezelések <0,1%-ában) vizelet-visszatartással, székrekedéssel, akut zárt zugú glaukómával, szívdobogással, és/vagy allergiával (bőrkiütés, angioödéma, az anafilaxia) társul. Egy, az American Medical Association folyóiratában megjelent, több mint 15 000 betegre kiterjedő felmérés szerint a tiotropium és a csoportjába tartozó ipratropium fokozza a szívroham, a stroke és szív-érrendszeri halál kockázatát.

Készítmények

[szerkesztés]

SPIRIVA

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tiotropium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.