Traianus-oszlop
| Róma történelmi központja | |
| Világörökség | |
 | |
| Traianus oszlopa | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1980 |
| Elhelyezkedése | |
 Traianus-oszlop
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 45″, k. h. 12° 29′ 03″41.895833°N 12.484167°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 45″, k. h. 12° 29′ 03″41.895833°N 12.484167°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Traianus-oszlop témájú médiaállományokat. | |
A Traianus-oszlop a Rómában, Traianus római császár (98–117) fórumának közepén álló, i. sz. 112–113-ban épült 38,7 méter magas márványoszlop. „…előtte a diadalív, mely a nagy tér bejáratául szolgált, a két könyvtárépület és a basilica elpusztultak; ez utóbbinak oszlopromjai sejtetik csak a császári forum fényét” – emlékezik róla a Nagy képes világtörténet. 1587 óta a tetején Péter apostol szobra áll, építésekor azonban Traianus aranyozott bronzszobrának adott helyet. Alkotója Apollodórosz.
Leírása
[szerkesztés]
Az oszlop talapzata 8 méter magas. Eredetileg a császár hamvainak elhelyezésére szolgált, három oldalát domborművek díszítik.
A diadaloszlop történelmi jelentőségét a spirálisan, mintegy 200 m hosszan a törzsön elhelyezkedő domborművek sorozata adja, amelyen Traianus két daciai hadjáratának eseményei láthatók. A domborműszalag 23 fordulatot tesz az oszlop felszínén.
A domborművek a katonaság háborús és békebeli tevékenységét, illetve az ellenséget mutatják be krónika-szerűen. A kompozíció kötött, időrendi. Minden történet középpontjában Traianus alakja látható, a táj- és környezetábrázolás a mondanivalónak van alárendelve. Az építész ezt a mezopotámiai művészet hagyományaiból vehette át.
A császár győzelmét megörökítő dombormű egy igen jelentős történelmi esemény bemutatására törekszik, hiszen a daciai háborúval egyidejűleg Aulus Cornelius Palma Arabiát, a Bostra és Petra között elterülő vidéket is meghódította és provinciává tette.[1]
A diadaloszlop példájára később számos hasonló emlékmű épült a világon,[2] pl. a párizsi Vendôme-oszlop (1806).
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 581. o.
- ↑ Ürögdy: Ürögdy, György. Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok. 963 243 261 4 (1983)
- Traianus oszlopának korabeli elhelyezkedése, képekkel (angolul)
- Világörökségi helyszín (angolul), (UNESCO)
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Traianus-oszlop témájú kategóriát.
