Ugrás a tartalomhoz

Ungtavas

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ungtavas (Kaluža)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1336
PolgármesterMarek Misár
Irányítószám072 36
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Testvérvárosok
Lista
Cieszanów
Népesség
Teljes népesség442 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság117 m
Terület9,93 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 48′ 25″, k. h. 22° 00′ 00″48.806944°N 22.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 25″, k. h. 22° 00′ 00″48.806944°N 22.000000°E
Ungtavas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungtavas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ungtavas (1899-ig Kalusa, szlovákul: Kaluža) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagymihálytól 10 km-re északkeletre, a Széles-tó északi partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A tiszapolgári kultúra emberének használati tárgyai kerültek itt elő. Határa később is lakott volt, ezt bizonyítják a bronzkori, vaskori és római kori leletek.

A mai települést 1336-ban „Kalasamezow” alakban említik először. 1419-ben „Kalwsa”, 1427-ben „Kalowza”, „Kalwsa” alakban említik a korabeli források. A nagymihályi uradalom része volt. 1427-ben 16 portával adózott.

1715-ben 2, 1720-ban 6 adózó háztartása volt. 1715-ben említik szőlőskertjét is. 1773-ban „Kaluzsa” néven írják a korabeli források.

A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „KALUSSA. Kalus. Tót falu Ungvár Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Zsobrántzi járásban, Vinnának filiája, határja jó, réttye, fája, legelője elég van.[2]

1828-ban 61 házában 405 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalusa, orosz falu, Ungh vmegyében, Vinnához keletre egy órányira: 7 rom., 315 g. kath., 19 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Lakosai részint föld-, részint szőlőmivelésből élnek. Erdeje sok. F. u. gr. Waldstein. Ut. p. Szobráncz.[3]

Kiterjedt erdei a 20. században a Sztáray család birtokában álltak. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak.

1920-ig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 347, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 385 lakosából 373 szlovák volt.

2011-ben 358 lakosából 328 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]