Ugrás a tartalomhoz

Violette Szabo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Violette Szabo
SzületettViolette Reine Elizabeth Bushell
1921. június 26.[1][2]
Párizs
Elhunyt1945. február 5. (23 évesen)[1][2]
Ravensbrück
Álneve
  • Corinne Reine Leroy
  • Vicky Taylor
  • Louise
  • Madame Villeret
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaÉtienne Szabo
Foglalkozásahírszerző
Kitüntetései
  • Member of the Order of the British Empire
  • György-kereszt (1946. december 17.)[3]
  • Croix de guerre 1939–1945 (1947)
  • Médaille de la Résistance (1973)
Halál okaagyonlőtték

Magassága164 cm
A Wikimédia Commons tartalmaz Violette Szabo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Violette Szabo (születési nevén Violette Reine Elizabeth Bushell) (Párizs, 1921. június 26.Ravensbrück, 1945. február 5.) a külföldi titkos akciókat végrehajtó brit Különleges Műveletek Parancsnoksága (SOE) francia-brit ügynöke volt. Két bevetésben vett részt a nácik által megszállt Franciaországban, a másodikon elfogták, később agyonlőtték.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja, Charles Bushell angol, édesanyja, Reine Bushell francia volt. A lánynak négy fivére volt. Gyerekkorának korai szakaszát Pikárdiában töltötte nagynénjénél, mert szülei a gazdasági válság miatt Nagy-Britanniába költöztek. A családegyesítésre 1932-ben Londonban került sor. A Burnley Road 18-ban laktak, amelynek falán ma emléktábla tiszteleg előtte. Idejének java részét fiúk – fivérei és unokatestvérei – társaságában töltötte; jó atléta és tornász volt, biciklizett, valamint apja megtanította lőni is.[4]

Iskolába 14 éves koráig Brixtonba járt, majd egy francia fehérneműboltban helyezkedett el. Később az Oxford Street-i Woolworths-ban talált munkát, majd Brixtonban, a Le Bon Marche nevű boltban árult parfümöket.[4] A háború kitörésekor csatlakozott a Women’s Land Armyhoz, amely női munkaerővel segítette a mezőgazdaságot. Szabo epret szedett Hampshire-ben, majd 1941-ben a kiegészítő területi szolgálat (Auxiliary Territorial Services) tagja lett.[5]

1940-ben megismerkedett Étienne Szabóval, a Francia Idegenlégió tisztjével; szerelembe estek és öt hét múlva összeházasodtak.[5] Violette Szabo telefonközpontosként helyezkedett el a londoni főpostán, férje pedig visszatért szolgálati helyére, Afrikába. 1942. június 8-án megszületett a lányuk, Tania. Étienne Szabo 1942-ben, a második el-alameini csata során hősi halált halt.[4]

A hírszerzőknél

[szerkesztés]

A lesújtott nő csatlakozott a brit hadsereg különleges műveleti egységének F részlegéhez[5]. Mivel folyékonyan beszélt angolul és franciául, különösen hasznos volt az SOE számára. Kiképzést Skóciában és Hampshire-ben kapott. Első küldetése a németek által a normandiai Salesmen-hálózatnak okozott kár felmérése volt. Egyedül, álnéven Rouenba utazott, ahol azt tapasztalta, hogy a szervezetet felgöngyölítették. Párizsba ment Phillipe Liewer-hez, a hálózat irányítójához, hogy tájékoztassa, majd Nagy-Britanniába repült.[4][5]

1944-ben önként jelentkezett egy új akcióra, és bajtársaival 1944. június 8-án, két nappal a normandiai partraszállás után ejtőernyővel Limoges közelében német területre ugrott. Feladatuk az volt, hogy új ellenálló-hálózatot építsenek ki a környéken. Június 10-én gépkocsival indult el az ellenállás egyik, Anastasie fedőnevű vezetőjével, hogy Jacques Poirier ellenállóval találkozzanak. Belefutottak egy ellenőrzőpontba, ahol megpróbáltak megfordulni az autóval, de tűzharc tört ki. Szabót a németek elfogták, de segítségével társának sikerült megszöknie.[5]

A németek őrizetbe vették a fiatal nőt. Először a limoges-i börtönbe, majd Párizsba vitték, ahol brutálisan bántalmazták. Kihallgatása az SS biztonsági szolgálatának Foch sugárúti főhadiszállásán folyt.[4][6]

1944 augusztusában 39 másik fogollyal a saarbrückeni táborba vitték. Útközben a szövetséges légierő megtámadta a vonatukat. A bombázás alatt Szabónak, Denise Bloch-nak és Lilian Rolfénak – nagy kockázat vállalásával – sikerült vizet szerezniük a férfi foglyoknak. Tíz nap múlva hármójukat a ravensbrücki, majd a torgaui koncentrációs táborba küldték tovább. Több hónap után visszavitték őket Ravensbrückbe, ahol megkínozták őket. 1945. február 5-én Violette Szabót tarkón lőtték. Két társát szintén megölték.[4] Posztumusz megkapta a civileknek adható legmagasabb katonai kitüntetést, a György-keresztet, amely jelenleg az Imperial War Museumban látható.[5]

Emlékezete

[szerkesztés]

Az emlékének szentelt Wormelow Tump-i múzeum, a Violette Szabo Museum 2000 júniusban nyílt meg. Az ötletadó Rosemary Rigby, Szabo nagynénje volt. Violette Szabo életéről könyv és film is született, Carve Her Name with Pride címmel. A könyvet Rubeigh James Minney írta. A filmjében Virginia McKenna játszotta a titkosügynököt.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b A Historical Dictionary of British Women (angol nyelven). Routledge, 2003. december 17.
  3. The London Gazette 37820 (brit angol nyelven)
  4. a b c d e f Violette Szabo Museum
  5. a b c d e f Imperial War Museum
  6. A Biztonsági Szolgálat (SD) párizsi főhadiszállásának címe: 84, avenue Foch, Paris.
  7. Violette Szabo Museum 2

Források

[szerkesztés]