Ugrás a tartalomhoz

Vita:Idealizmus

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Szilas 9 évvel ezelőtt a(z) Az értelmezése témában

Dialektikus materializmus-kritika részlete

[szerkesztés]

(alkalmas minden metafizikaellenes irányzat kritikájára)

"Lám, megint olyasmit írsz, amit Nélküled nem tudnék [...] így azt sem tudtam, miként oldják meg a materializmus és az új fizika eredményei között mutatkozó irtózatos szakadék "áthidalásának" problémáját. Mert ők minden nap "áthidalnak" valamit - dehát ezt, ezt hogyan? Mikor leveledben olvastam az "áthidalást", harsányan nevettem, elannyira, hogy még az azstalt is csapkodtam kaján jókedvemben. Hát "filozófiai" értelme van az anyag fogalmának? Óriási, gyönyörű, mesterfogás! Jól mondod azonban, Öregem, hogy ez maga az öngyilkosság. Hiszen Lenin még szórul-szóra ezt írja az "Empiriokriticizmusban": Anyag az, ami a tudattól függetlenül létezik. Ez ugyan ismeretelméleti abszurdum, de hivatalosan ez volt az anyag elfogadott meghatározása. Most pedig jönek és azt mondják: az anyag filozófiai fogalom. Mi lesz ennek a vége? Régóta sejtem, mint öreg dialektikus, hogy a dolog egyszercsak náluk is ellenkező előjelet kap s a saját ellentétévé válik - dehát ilyen hamar, ilyen vakon, ilyen botrányosan és tehetetlenül? Einstein, persze, nyugati idealista, az imperialisták fizetett bérence, amit mond, kapitalista humbug és blöff, de hát az atombontás eredményeit ideáit is tudomásul kell venni, mert igen veszélyes volna nem törődni vele, ígyhát hadd jöjjön a finom csendben megfejelt lenini megfogalmazás és változtassuk az egészet filozófiai fogalommá".

Kodolányi János 161. sz. levele Várkonyi Nándorhoz. 1950 02 14. Gubb 2005. május 18., 00:14 (CEST)Válasz


Az értelmezése

[szerkesztés]

Jó lenne egy korrekt és tiszta megfogalmazás, nem pedig alcímben kerülgetni. Szerintem az itteni megfogalmazás nem mentes a személyeskedéstől, nem egészen semleges.

(Lásd pl.: "túlságosan komolyan veszi, és ezeket még az ezeket cáfoló vagy akadályozó gyakorlati tapasztalatok (pl. a társadalom nagy részének ellenérzései vagy a testi épségét és életét veszélyeztető tényezők) ellenére is a gyakorlatban, a végsőkig meg kívánja valósítani. Pejoratív értelemben az ilyen embert „fellegekben járónak”, „álmodozónak”, vagy ha túlzásait akarjuk kiemelni, „bigottnak” is mondjuk") --Beyond silence 2007. április 24., 22:35 (CEST)Válasz

A cikkből kivettem az alábbi nem enciklopédikus kommentárt:Szilas vita 2015. december 5., 14:33 (CET)Válasz

Laikus vélekedések a filozófiai idealizmusról

[szerkesztés]

Egy közkeletű leegyszerűsítő laikus vélekedés szerint a régebbi korok idealista és realista filozófusai azon mentek ölre egymással, hogy valóban léteznek-e a világ jelenségei vagy csupán elménk szüleményei. Ez azonban téves elképzelés.

„A vita, amiről itt szó van, igen figyelemreméltó. Vannak emberek, akik (én nem, is tudom, hogyan) a filozófia történetét tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy a filozófusok két, egymással heves küzdelemben álló táborra szakadtak. Az egyik lenne az idealisták, a másik a realisták tábora. Ez utóbbiak ismét két pártra oszlottak, melyek ugyancsak harcolnak egymással: a naiv és kritikai realisták pártjairól van szó. […] Hogy miként értik a háborúskodást ezek az emberek, azt egy igen egyszerű példán mutatjuk be. Amikor az idealista lát egy tehenet, úgy véli, hogy az, amit lát, nem valóságos, hanem valamiképp elképzelt vagy elgondolt tehén. A realista viszont úgy véli, valóságos tehenet lát, amely ténylegesen létezik. Egynémely realista azonban naiv módon úgy hiszi, a tehén a valóságban is olyan, amilyennek mutatkozik. Az élesebb elméjű realista azonban kritikus, és úgy véli, a valóságos tehén nem pontosan olyan, amilyennek látja, hanem némiképp más. Valójában a filozófiában soha nem folyt, s nem is folyik effajta vita […], minthogy nyilvánvalóan álproblémával állunk szemben.”[1]

Laikusok között szintén gyakori vélekedés, hogy az idealizmus tudományosan vagy legalább filozófiai módszerekkel cáfolható. Ez azonban tévhit, olyannyira, hogy ilyet még a dialektikus materialisták sem állítottak (legalábbis a komolyan vehetőek nem…) Ez a tévhit a materializmus vulgáris, félreértett és eltorzult felfogásából ered.

A 20. század egyik legnagyobb filozófusa, az anti-idealista Bertrand Russell is elismerte, hogy a materialista filozófia semmivel sem kevésbé dogmatikusabb vagy paradoxabb az idealistánál olyan értelemben, hogy ugyanúgy feltevésekre és előítéletekre épül. A természettudomány, a filozófia és vallás között a határok egyáltalán nem élesek, de semmiképp sem annyira, mint azt elsőre a legtöbb „Józan Ész” elsődlegességét hirdető ember gondolná.[2]

  1. Arno Anzenbacher: Bevezetés a filozófiába.. 3.1.6.: Vita a világ létezéséről.
  2. Russell: A filozófia alapproblémái. Lásd még a tudományfilozófia cikket.