Ugrás a tartalomhoz

Felsőnyárló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Felsőnyárló (Stâna)
Felsőnyárló főutcája
Felsőnyárló főutcája
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rangfalu
KözségközpontZilah megyei jogú város
Irányítószám450002
Körzethívószám+40 x60[1]
SIRUTA-kód139722
Népesség
Népesség267 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2 (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság275 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 12″, k. h. 23° 08′ 08″47.153346°N 23.135648°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 12″, k. h. 23° 08′ 08″47.153346°N 23.135648°E
SablonWikidataSegítség

Felsőnyárló, 1910-ig Felsőkékesnyárló (románul: Stâna) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zilahtól 11 km-re délkeletre, a Meszes-hegység déli lábánál fekszik.

Nevének eredete

A falu román és magyar neve is arra utal, hogy területét korábban legelőnek használták: stână 'esztena' és nyárló 'nyaralóhely' (ti. a juhoké).

Története

Ugyan Felsew Nyarlo alakban már 1438-ban említették, de a 17. század végéig csupán a környező falvak által használt legelőterület volt. Akkor települt, román lakossággal. A falut először 1722-ben említették (Felső-Kékes-Nyárlo).

Doboka vármegyéhez, 1876-tól Szilágy vármegyéhez tartozott. 1837-ben erdeje, legelője, gyümölcsöse és fehérbort termő szőlőhegye volt.

1778-ból származó fatemplomát 1997-ben a Szilágysomlyóhoz tartozó bükki apácakolostorba szállították.[2]

Népessége

  • 1850-ben 498 lakosából 488 fő volt román nemzetiségű és 494 ortodox vallású.
  • 2002-ben 380 lakosából 378 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 321 ortodox és 50 pünkösdi vallású.

Képek

Panorámakép a faluról

Jegyzetek

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Mănăstirea Sfânta Treime Bic. www.manastirea-bic.episcopiasalajului.ro. Episcopia Sălajului (Hozzáférés: 2015. december 2.) arch

Források

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 657–662. o. Online elérés