Szilágyróna
Szilágyróna (Rona) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Zsibó |
Irányítószám | 455203 |
SIRUTA-kód | 139857 |
Népesség | |
Népesség | 384 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 220 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 16′ 05″, k. h. 23° 17′ 18″47.267917°N 23.288205°EKoordináták: é. sz. 47° 16′ 05″, k. h. 23° 17′ 18″47.267917°N 23.288205°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szilágyróna település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
Zsibóval szemben, a Szamos jobb partján, Hosszúújfalu és Turbóca közt fekvő település.
Története
Szilágyróna (Róna) nevét 1338-ban említette először oklevél Rona néven.
1338 előtt Róna Belsőszolnokvármegyéhez tartozott és Renald Magnus és nagybátyja László birtoka volt, később Mihály fia Simon a székelyek ispánjának birtoka lett.
1339-ben Pogány (Pagan) István mester kapta meg.
A 15. században a Jakcsiak birtoka volt. 1545-ben Kővárhoz tartozott és Jakcsi Mihály birtoka volt. 1575-ben Jakcsi Pétert írták földesurának, később pedig a Wesselényiek szerezték meg, az ő birtokuknak írták 1604-ben is.
1847-ben 338 lakosa volt, ebből görögkatolikus 336, református 2 volt.
1890-ben 389 lakosából 23 magyar, 366 román, melyből görögkatolikus 367, református 17, izraelita 15 volt. A házak száma ekkor 78 volt.
Az 1910-es népszámláláskor 421 lakosából 33 magyar, 380 román, ebből 388 görögkatolikus, 23 református, 9 izraelita volt.
Szilágyróna a 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek
- Görögkatolikus fatemploma 1849-ben épült. Anyakönyvet 1851-től vezetnek.
- Itt, a Róna határán levő Rákóczi-hegy-ről vett búcsút Erdélytől II. Rákóczi Ferenc, miután a lába előtt folyó Szamos túlsó partján levő síkságon, ahol Róna, Őrmező és Zsibó határa összeér, csatát vesztett.
Hivatkozások
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 302–305. o. Online elérés