Brgud
Brgud | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Zára |
Község | Benkovac |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 23420 |
Körzethívószám | (+385) 023 |
Népesség | |
Teljes népesség | 21 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 270 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 01′ 59″, k. h. 15° 43′ 01″44.033000°N 15.717000°EKoordináták: é. sz. 44° 01′ 59″, k. h. 15° 43′ 01″44.033000°N 15.717000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Brgud témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Brgud falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 42, közúton 52 km-re, községközpontjától 12 km-re keletre, Dalmácia északi részén, Bukovica tájegységen fekszik.
Története
[szerkesztés]A római korban itt húzódott Asseria város határa. Ezt igazolja az 1970-ben itt a Čalići településrészen talált római feliratos határkő. Brgud határában az azonos nevű hegyen állt Jarebinjak vára[2] is, melyet még a liburnok építettek és eredeti formájában az i. e. 1. századig állt. Területén görög eredetű cseréptöredékek kerültek elő és valószínűleg fejlett kézművessége volt. Békésebb időkben a lakosság lehúzódott a vár lábánál épített településre. A vár későbbi népességéről tanúskodik egy 6. századi gepida készítésű íves fibula. Környékén valószínűsítik a római város Alveria helyét, sőt egyes szakértők egyenesen Jarebinjak romjaival azonosítják Alveria maradványait. A vár a középkorig állt. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török, akik a határ megerősítésére egy hengeres toronyvárat építettek ide. Ennek maradványai még ma is láthatók. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 383, 1910-ben 650 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 13 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
383 | 661 | 446 | 519 | 649 | 650 | 957 | 756 | 707 | 749 | 786 | 762 | 709 | 611 | 3 | 13 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Feltámasztott Szent Lázár tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1689-ben épült. Mai formájában 1861-ben lett készen, melyről a déli bejárat feletti felirat tanúskodik. Egyhajós, kőből épített keletelt templom, félköríves apszissal, a homlokzat feletti harangtornyában két harang található. Ablakai a hosszú oldalakon vannak, míg az apszison csak három szűk monofóra található. Szerény ikonosztázát ismeretlen festő készítette. A templom körül temető található.
- A török által épített hengeres torony a falutól északra emelkedő magaslaton áll.
- A Jarebinjak nevű magaslaton ókori erődített település maradványai találhatók, melyet néhányan a római Alveria városnak tartanak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6098.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
- Slobodan Čače: Asserija u antičnim pisanim izvorima Zadar, 2003
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)