Ugrás a tartalomhoz

Kistopolya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kistopolya (Topoľa)
A fatemplom
A fatemplom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásSzinnai
Rangközség
Első írásos említés1570
PolgármesterMária Bobriková
Irányítószám067 65
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámSV
Népesség
Teljes népesség159 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság381 m
Terület26,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 02′ 39″, k. h. 22° 21′ 21″49.044167°N 22.355833°EKoordináták: é. sz. 49° 02′ 39″, k. h. 22° 21′ 21″49.044167°N 22.355833°E
Kistopolya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistopolya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kistopolya (szlovákul: Topoľa, ukránul: Topolja) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Szinnától 23 km-re északkeletre, az Ulicska-patak völgyében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut 1588-ban az adóösszeírásban említik először. Első fatemploma 1650 körül épült.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TOPOLYA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Orosz Patak, és Runyinához is 1 órányira; 2 nyomásbéli határja leginkább zabot terem, földgye hegyes, vőlgyes, kősziklás, fejér, kavitsos, erdeje, legelője van, piatza Ungváron, és Homonnán.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Topolya, orosz falu, Zemplén vgyében, Szinna fil., 470 g. kath., 16 zsidó lak. Görög anyaszentegyház. 609 h. szántóföld. Nagy erdő. F. u. gr. Vandernath. Ut. p. N. Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kistopolya, előbb csak Topolya, ruthén kisközség 68 házzal és 511 görög katholikus lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. 1415-ben Thopula néven Csebi István birtoka. 1454-ben Nagymihályi Agathát iktatják be. 1506-ban Sempsei Ferencz kapja némely részeit, de 1598-ban csak Homonnai György, István és Borbála vannak birtokosaiul említve. Ettől kezdve a homonnai uradalomhoz tartozik, de 1602-ben Nagymihályi Eödönffy Kristóf is kap itt részeket. Később a Szirmayaké lett, azután a gróf Andrássyaké és most is az utóbbiak a birtokosai. Van itt egy újabb úrilak, melyet gróf Andrássy Géza építtetett. Gör. kath. temploma a mult század ötvenes éveiben épült.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 504, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 226 lakosából 102 szlovák, 94 ruszin, 10 ukrán volt.

2011-ben 161 lakosából 79 szlovák és 55 ruszin volt

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres személyek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 19.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség

További információk

[szerkesztés]