Ugrás a tartalomhoz

Starigrad (Zengg)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Starigrad
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségZengg
Jogállásfalu
PolgármesterDarko Nekić
Irányítószám53286
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség21 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 47′ 48″, k. h. 14° 52′ 55″44.796700°N 14.881900°EKoordináták: é. sz. 44° 47′ 48″, k. h. 14° 52′ 55″44.796700°N 14.881900°E
SablonWikidataSegítség

Starigrad falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Zengghez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zengg központjától 26 km-re délre, a tengerparton a 8-as számú Adria-parti főúttól 3 km-re fekszik. Két részből a tengerhez közel fekvő Donji Starigradból és a hegyek közötti, a főút mellett fekvő Gornji Starigradból áll.

Története

[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időben is laktak emberek. Ezt igazolják a Donji Starigrad területén emelkedő Gradina, vagy más néven Golubić nevű magaslaton talált erődített település maradványai, ahol az ókorból és középkorból származó leleteket találtak. A település is erről az ősi várról kapta a nevét. A korabeli források szerint a 11. században is település állt ezen a helyen. A Golubić délkeleti lejtőjén találhatók a középkori Szent Ilona tiszteletére szentelt középkori templom romjai. A középkorban, 1271-től Starigrad területe a Frangepánok birtoka volt, akik a hegytetőn felépítették saját várukat, amely 1469-től a zenggi kapitánysághoz tartozott. A 16. században a török veszély miatt a település teljesen elnéptelenedett. A 17. században, 1660-tól a török elől menekülő bunyevácok érkeztek ide, de ők nem a Gradinán, hanem a tengerhez közelebb telepedtek le. Főként állattartással és halászattal foglalkoztak. Ők építették 1772-ben a tengerhez közelebb a mai temetőnél található a kis Szent Jakab templom elődjét is, melyet Benzoni püspök az 1733-as egyházlátogatás alkalmával megemlít. A falunak 1857-ben 484, 1910-ben 594 lakosa volt. Donji Starigrad iskoláját 1900-ban nyitották meg, Gornji Starigrad iskolája 1945-ben nyílt meg. A település 1920-ig Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 15 állandó lakosa volt. Gornji Starigradon autóbusz-állomás és autóskemping, Donji Starigrad településen posta és vendéglő található. Fejlődését és a vendégek elhelyezését turisztikai iroda szolgálja. A közeli Dražica és Grbačka öblök kiválóan alkalmasan a fürdésre, pihenésre. A kis kikötőben kisebb hajók és csónakok is kiköthetnek. A hegyi túrák szerelmesei a környező hegyekben találnak szép túravonalakat.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
484 933 737 509 578 594 502 418 262 206 111 74 54 29 11 15

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu felett, két öböl között emelkedik a Golubić-grad nevű hegy, amelyről számos régészeti lelet származik. A hagyomány szerint ezen a hegyen a 11. században középkori település létesült, amely a mai Starigrad elődjének számít. A kora középkorban Starigrad a zenggi uradalom része volt, 1271-től pedig a Frangepán család birtoka volt. A hegy tetején egy középkori vár és egy régebbi bizánci vagy gót castrum maradványa található. A vár 1469-től a zenggi kapitányság része volt. A 16. század elején a török fenyegetés miatt az itteni lakosok biztonságosabb területekre vándoroltak ki. Ezután a régi település és a vár összeomlott. 1660-tól Starigradot és környékét bunyevácok kezdték lakni, akiknek leszármazottai ma is ott élnek. A Golubić-grad délkeleti lejtőjén egy Szent Ilonának szentelt román stílusú templom maradványa található. A nyugat-keleti tájolású épület méretei 10,20 x 8 méter. A szóban forgó helyszínen eddig nem végeztek leletmentő vagy tervszerű régészeti feltárást. A hegy az aljától a csúcsig a keleti, déli és nyugati oldalon meredeken emelkedik, emiatt erről a három oldalról nem volt megközelíthető. A hegy lejtőin a tengerig, a felszínen és a föld alatt is rengeteg illír és római kerámia található. A vár nyugati, napos oldalán, a több teraszon, a széltől védve egy ismeretlen illír település primitív lakóhelyeinek maradványai találhatók. A leletek alapján a hegy az őskortól az ókoron át a középkorig és a modern időkig lakott volt. A Velebit és a Podgorje területének egyik legfontosabb régészeti lelőhelye.[4]
  • A hegy tetején találhatók a Frangepánok által a 14. században épített középkori vár romjai. Legépebben megmaradt része a torony,[5] mely azok közé a törökellenes háborúk idejéből származó velencei erődítmények közé tartozik, amelyeket a 16. században építettek a Velebit alatti csatorna mentén. Az erődítmény a torony mellett egy elkerített négyszögletes teret is tartalmaz. A torony kör alaprajzú, körülbelül 10 m magas. A megmaradt belső oldalából arra lehet következtetni, hogy a torony eredetileg három emeletes volt. A legfelső emelet falai pár keskeny lőréssel vannak áttörve.
  • Szent Jakab tiszteletére szentelt temploma[6] 1772-ben épült a régi azonos titulusú templom helyén. 1807-ben plébániatemplom lett. Mai formáját az 1896-os átépítés során kapta. 1970-ben megújították.
  • A Szent Péter-templom[7] egyhajós épület, félköríves apszissal, és három emeletes harangtoronnyal, melynek négyzet alakú lábazata a templom délnyugati falának támaszkodik. Az apszis boltozatos, félkupolával fedett, a hajó boltozat nélküli, nyitott tetővel borított. A belső teret sekély árkádok és párkányok választották el, a külső homlokzatokhoz erős támpilléreket építettek. Stílusbeli jellemzői szerint a templom a 11. és 12. századból a romanika korából származik. Középkori temető veszi körül, érdekes sírkövekkel.
  • A Golubić délkeleti lejtőjén találhatók a középkori Szent Ilona tiszteletére szentelt középkori templom romjai.
  • Szent Jakab tiszteletére szentelt temetőkápolnája.
  • A Paklenica-szurdok bejáratánál fekvő Marasovići falucska népi épületeinek együttese földszintes és egyszintes házakból áll, többnyire sorba rendezve, az udvarokat körülvevő, jellegzetes bejárati kapukkal ellátott magas falakkal. Néhány házon és falon a historizmus szerény elemei találhatók, amelyek a barokk stílus provinciális formájára emlékeztetnek.[8]
  • A Dražica-öbölben ókori víz alatti régészeti lelőhelyet tártak fel (hajóroncs, amforák).

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]