Ugrás a tartalomhoz

Szterényi József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szterényi József
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1918. január 25. – október 31.
ElődSerényi Béla
UtódGarami Ernő

Születési névStern József
Született1861. november 5.[1]
Lengyeltóti
Elhunyt1941. február 6. (79 évesen)[2]
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártOrszágos Alkotmánypárt

Foglalkozás
Valláskálvinizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szterényi József témájú médiaállományokat.

Báró Szterényi József, születési nevén Stern József (Lengyeltóti, 1861. november 5.Budapest, 1941. február 6.) zsidó származású magyar politikus, kereskedelemügyi miniszter, iparfejlesztési és iparoktatási szakértő. Szterényi Hugó mineralógus és tanár öccse.

Élete

[szerkesztés]

Apja Stern Albert (1826–1888)[3] újpesti rabbi volt. Fia református hitre kikeresztelkedett,[4] és mint újságíró kezdte pályafutását Budapesten, 1888-ben megalapította a Brassó című politikai napilapot. 1885-től 1889-ig az erdélyi ipari és kereskedelmi egyesület főtitkára volt. Többször beutazta ipari és kereskedelmi tanulmányok céljából a Balkán államait és Kis-Ázsia egy részét. 1889-ben fölkeltette Baross Gábor kereskedelmi miniszter figyelmét, aki erdélyi iparfelügyelőnek nevezte ki.

Bár felsőfokú végzettsége nem volt, 1890-ben Baross pártfogásával bekerült a kereskedelemügyi minisztériumba, ahol kezdetben iparfejlesztési ügyekkel foglalkozott. 1896-ban országos iparoktatási főigazgató, 1900-ban miniszteri tanácsos, 1905-től 1910-ig államtitkár, ebből az időből nevéhez fűződik az ipartörvény módosítása. 1906 és 1918 között Brassó alkotmánypárti országgyűlési képviselője.

1906 tavaszán, a Wekerle-kormány megalakulásakor Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter őt hívta meg politikai államtitkárnak, a kormány bukása után pedig az Agrárbank elnöke lett. Ezt az állást egy nagy bankcsoporttól kapta, amiért korábban a minisztérium nevében velük kötött szerződést a dalmát vasút kiépítésére, az indokoltnál legalább százmillióval drágábban és a konkurencia ajánlatánál még drágábban.[5]

1918-tól kereskedelemügyi miniszter a harmadik Wekerle-kormányban. Az őszirózsás forradalom idején a minisztertanács internáltatta mint a forradalmi vívmányokat veszélyeztető egyént.

1918. április 15-től kijelölt miniszterelnök, az immáron harmadik alkalommal lemondott Wekerlét váltandó mint kijelölt miniszterelnök egy hónap alatt sem sikerült kormányt alakítania, így május 8-a után, most már utoljára újfent Wekerle alakíthatott kormányt (az általa vezetett kabinetek sorában hatodik próbálkozásaként). 1919-ben a Károlyi-kormány internálta, a Tanácsköztársaság alatt a Gyűjtőfogházban tartották fogságban.

1920-ban és 1926-ban pártonkívüli képviselő, 1927-től felsőházi tag. Nemzetközi tárgyalásokon és öt éven át a Népszövetségben mint főmegbízott volt jelen.

1941-ben hunyt el életének 80. évében. Halála előtt súlyos epe és májbántalmakat szenvedett.[6][7] A Fiumei Úti Sírkertben helyezték nyugalomra.[8]

Művei

[szerkesztés]
  • A takarékszövetkezetekröl (1884);
  • Törökország kereskedelmi viszonyai (1889);
  • Az iparoktatás külföldön (1894);
  • A háziipar Magyarországon (1895);
  • Magyarország nagy- és mezőgazdasági ipara (1895);
  • A kézügyességi és háziipari oktatás Magyarországon (1896);
  • Az iparoktatás Magyarországon, Budapest, 1897 (a mű franciául és németül is megjelent);
  • A magyar szent korona országainak gyáripara (20 köt., 1901);
  • Az iparoktatás Magyarországon és külföldön (1909);
  • Emlékirat az iparfejlesztésről (1909);
  • Régmúlt idők emlékei (1925).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Egyéb irodalom

[szerkesztés]
  • Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.