Ugrás a tartalomhoz

Zugliget

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zugliget
A Zugligeti Általános Iskola alsó tagozatának épülete
A Zugligeti Általános Iskola alsó tagozatának épülete
Közigazgatás
TelepülésBudapest
KerületXII. kerület
Irányítószám1121
Népesség
Teljes népesség1364 fő (2012)
Elhelyezkedése
Zugliget (Budapest)
Zugliget
Zugliget
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′, k. h. 18° 58′47.516667°N 18.966667°EKoordináták: é. sz. 47° 31′, k. h. 18° 58′47.516667°N 18.966667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Zugliget témájú médiaállományokat.

Zugliget (németül: Auwinkel, korábban: Sauwinkel)[1] Budapest városrésze a XII. kerület területén. Hozzá tartozik a Hunyad-orom és a Tündér-szikla.

Fekvése

[szerkesztés]

Zugliget a János-hegytől északkeletre, a Kútvölgytől délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A 18. század legvégén a mai Zugliget nagyobb része a Sauwinkel-erste dűlő (Disznózug-első) része volt. Ezt a korabeli kataszteri térkép és a Laszlovszky-major 1795-ös adásvételi szerződése bizonyítja. A Sauwinkel első betűjének elhagyásával Auwinkel, azaz Ligetzug lett a neve, amelyet a 19. század folyamán Ligetszeg formában is használtak. Ezzel párhuzamosan a dűlőnév is Auwinkel-erste lett. Még később Szigliget mintájára a Ligetzug Zugliget lett, a dűlőnév pedig Zugliget-első dűlő.

Története

[szerkesztés]

Zugliget a 18. században még Buda és Pest ellátásában fontos szerepet játszó mezőgazdasági terület volt. Egy 1713-as adat szerint a Zugligettől délre elterülő területeken (Orbán-hegy, Márton-hegy, Kútvölgy) összefüggő szőlőterületén negyvenezer szőlőskert volt. Zugliget felső részét erdő borította, itt őzre, vaddisznóra, nyúlra, fácánra lehetett vadászni. A vadászati jog a városé volt.

A II. József által elrendelt kataszteri térképezés alkalmával készített Kayser-féle térképen a Zugligetben összesen nyolc épületet tüntettek fel. A 19. századtól a budai hegyek és így Zugliget is új szerepet kapott. Megjelentek a kirándulók és a szabadban piknikezők, valamint a zöldterületen nyíló híres vendéglők (Szarvas kocsma, Fácán vendéglő, Laszlovszky-major).

A 19/20. századfordulóra megszaporodott Zugliget állandó lakossága is. Az állandó lakosság gyermekeinek 1896-ban felépítették az időközben kétszer átépített, kibővített Zugligeti Elemi Iskolát, a mai Zugligeti Általános Iskolát.

Közlekedés

[szerkesztés]

Zugliget betelepedése a 19. század közepén indult meg. A gazdagok számára már ekkor is vonzó alternatíva volt kiköltözni a zöldbe, de mégis a város nyüzsgése közelében maradni. Zugliget első rendszeres tömegközlekedési eszköze a tabáni Szarvas térről, a Széna térről és a Bécsi-kaputól 1832-től rendszeresített omnibuszjáratok voltak. 1868 júniusától a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) indította menetrend szerinti lóvasút-járatát a Lánchídtól a Laszlovszky-majorig. A vonalat 1903-ban meghosszabbították a Fácán vendéglő alatt húzódó Csermely-völgy szurdokáig. A Budapesti Közúti Vaspálya Rt. vaspályái közül ezt a vonalat villamosították az elsők között. Ezen, az akkor még 43-as villamosvonalon történt 1900. június 4-én a főváros legsúlyosabb villamosbalesete, amelynek 4 halottja volt.

A már megszűnt 58-as villamos lóvasúti eredetű megállója a felújítás előtt. A villamos megindulása előtt a lóvasút végállomása volt[2]

A II. világháborút követően ismét elővették a Zugligetből a János-hegyre vezető kötélpálya tervét. Ez végül a XII. Kerületi Tanács beruházásával 1969-ben valósult meg. A János-hegyi Kötélpályát (Libegő) a Tatabányai Szénbányák Vállalat építette.

A zugligeti villamosmegálló romos épülete 1983-ban[3]
A Csermely úti villamosvégállomás a járat megszüntetése óta a Csermely-völgyben üzemelő Niche Camping (ma: Ave Natura Camping) épületeként funkcionál
Az 1043-as és 1061-es pályaszámú villamosok a zugligeti kemping Libegő melletti bejáratánál

A Libegő a XII. Kerületi Tanács kezelésében maradt 1977-ig. Ez a döntés megpecsételte a zugligeti villamosvonal sorsát. Zugligetben 1977. január 17-én haladt végig utoljára az ekkor 58-as számot viselő villamos. A konkurens BKV megszüntette a járatot, és ezzel 109 év után megkezdődött a zugligeti vaspálya felszámolása. A sors fintora, hogy még ebben az évben a Libegő a tulajdonába került. A megszüntetés másik indoka az volt, hogy ekkoriban a BKV a kisebb forgalmú budai villamosvonalakat trolibusszal akarta kiváltani. Erre a magas létesítési költség miatt végül nem került sor, így a villamos pótlására beindított 58V jelzésű pótlóbusz 1980. március 3-án 158-as néven véglegesedett.

A rendszerváltást követően felmerült a Libegő privatizálásának gondolata, végül azonban erre a privatizációra mégsem került sor. A BKV a libegőt 2000-ben tíz esztendőre bérbe adta, Kasos István és Vadas Antal kapta meg hasznosításra. 2010-ben a bérlet lejártát követően egy alapos felújítást követően a BKV visszavette az üzemeltetést.

A 158-as busz szerepét 2008. szeptember 6-ától a Gábor Áron utcán meghosszabbított 91-es busz párja, az ide közlekedő 291-es vette át. A járat a Nyugati pályaudvar felé közlekedik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem könnyebb megközelítése érdekében Budakeszi felé a 222-es busz is a Zugligeti úton jár, az egyetem után még az új Kuruclesi úti megállóban áll meg. Zugliget felső részénél a Zugligeti Általános Iskola előtt van a 155-ös busz végállomása. A járat a Széll Kálmán tér felé közlekedik.

A villamost megszüntetése óta gyakran visszasírják, hiszen annak idején kiváló közlekedési kapcsolatot biztosított a terület számára. Egyelőre azonban nincs realitása az újraindításának.

Vendéglátás

[szerkesztés]
A Fácán vendéglő

1837-ben a zugligeti Istenszeme vendégfogadóban nyaralás közben tartóztatták le Kossuth Lajost. 1861-ben a Zugligeti Kochmajer-villában nyaralt Erzsébet királyné gyermekeivel, Rudolffal és Gizellával.

A Libegő zugligeti állomása

Az 1856-ban Hild József tervei alapján újjáépült Fácán fogadónak már több mint 30 szobája volt. A Fácán fogadó a magyar művészek nyári törzshelye, a fogadóval szemben található Tündérhegyi szanatóriumban sok neves költőnk-írónk és más művészünk pihent hosszabb-rövidebb ideig. A második világháború kezdetét követően a Fácán fogadó épületei és a hozzátartozó Fácános-kert lett az 502-es magyar királyi honvéd internálótábor.[4] 1939 őszén, miután Teleki Pál utasítására a menekültek előtt megnyitották a lengyel–magyar határt, 80 ezer polgári és 40 ezer katona menekült érkezett Magyarországra. Az 502-es magyar királyi honvéd internálótáborban elsősorban a lengyel katonatiszteket helyezték el.

A 20. század első felében Zugliget Budapest egyik legkedveltebb és a villamosvonalnak köszönhetően talán legjobban megközelíthető kirándulóhelye volt. A Csillag-völgyben vendéglők és fogadók sora várta a megéhezett és pihenésre vágyó kirándulókat: A Laszlovszky-féle kocsma, a Zöld Vadász, a Disznófő, a Fácán, a Szarvas, a Szép Juhászné.

A második világháborút követően Zugliget egészen a hatvanas évekig változatlanul népszerű kirándulóhely volt, azonban ekkoriban már megindult a fokozatos hanyatlás.

A szocialista időkben, mikor az igényesebb, tisztes jómódban élő középréteg háttérbe szorult, s ezek a magántulajdonon, tőkén alapuló vendéglők is vesztettek a jelentőségükből (sokszor az állam erős közbelépésének köszönhetően), érthető volt a Zugliget jellegű helyek visszaszorulása. Az emberek körében – főleg miután az személyautók terjedésével a várostól távolabb eső kirándulóhelyek is könnyebben elérhetővé váltak – más típusú szabadidős kultúra nyert teret. Sokan jutottak zsebkendőnyi telkecskékhez az ország számos pontján, például a Balatonnál vagy a Dunakanyarban, ami bizonyos fokig a szabadságot, a személyes tulajdont jelentette számukra. Hétvégén sokan inkább a telekre vágytak, és nem a régi, polgári környezetbe, a Budai-hegyekbe.

Zugliget ma

[szerkesztés]
Az egykori Laszlovszky-major főépülete, ami ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat székháza

A Fácán fogadó a háborút követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem kollégiuma, majd a hetvenes évektől a Határőrség laktanyája volt. Sorsa a rendszerváltást követően pecsételődött meg, amikor a Magyar Állam eladta egy banknak. A műemlék épület egy évtizede várja lyukas tetővel, hogy végre összedőljön, és a bank megkezdhesse egy rendkívül exkluzív lakópark építését az ősfák között.

Zugligetben a Libegő mellett található az amerikai nagykövet rezidenciája. A rezidencia jelenlegi lakója David Cornstein nagykövet.

A villamosvonal 1977-es megszüntetése végleg megpecsételte Zugliget mint kirándulóhely sorsát. A nyolcvanas évek közepére kivétel nélkül minden zugligeti vendéglőt bezártak, a beépíthető területek megteltek luxusvillákkal. A Zugligeti út és folytatása, a Béla-király út Buda egyik legforgalmasabb útvonalává vált.

Említésre méltó építészeti műemléke a Zugligeti (vagy Virányosi) plébániatemplom, az Ybl Miklós által épített Fácán fogadó romjai és a villamosjárat első végállomása, a Laszlovszky-majorhoz tartozó német reneszánsz stílusú villaépület (ma a Fővárosi Öregek Otthona), valamint maga a majorsági épület, amelyben ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja van.

Zugliget az irodalomban

[szerkesztés]
Ott alant, alant, a mélyben,

A kék messzeség ködében,
Ott a város… csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
[…]
Zugliget, 1848. szeptember 8.''

– Petőfi Sándor: A hegyek közt (részlet)[5]
[…]

Most inkább jöjj,
hagy vezessem végig
reszkető, álmodozó ujjad
fénynyiladékok,
mélyben tündöklő erek,
ciszternák rejtett vízkörén.
A csillagokon, miket
tudatlanságunk megnevezni
nem tudott.
[…]
Zugliget, 2017. június 6.''

– Hegyi Botos Attila: Zugligeti üzenet (részlet)[6]


Veres Péter Almáskert című elbeszélésében írja: „Vilma asszony különösen tájékozatlan volt ebben, s mint afféle őspesti, még ebből a kicsi Magyarországból is csak a zugligeti Szarvascsárdától a vecsési végállomásig terjedő világot ismerte.”

Galéria

[szerkesztés]

Fontosabb közterületek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Balázs, Géza: A budai dülőkeresztelő. Napkút kiadó, 2006 [2008. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  2. Bontják a csodálatos zugligeti villamosmegállót, index.hu
  3. Az 58-as villamos emlékoldala , hampage.hu
  4. Földes, Miklós: SZEPTEMBER KATONÁJA, Nizalowski Ernő, 2006[halott link]
  5. Petőfi Sándor: A hegyek közt
  6. [1]
  7. Zubreczky Dávid - Menő iskola lett a Horthy villából (Index.hu, 2019.10.29.)

Források

[szerkesztés]
  • Danyi Gábor, Kozma Imre, Salamin András, Stahl Károly: A Laszlovszky-major, Hegyvidékünk gyöngyszemei sorozat 4. ISBN 9630386224
  • Dr. Pécsi Márton - Budapest természeti földrajza (Akadémiai Kiadó, 1959) ISBN 2399983105337

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]